1987. március 22-én kezdődött és meg is pecsételődött végleg..
Drága nagypapám megunva a lovak utáni folyamatos nyűglődésemet, felkereste Czurkó Szilárdot, hogy eleget tegyen kis unokája kérésének. Akkor talán még nem sejtette, hogy életre szóló szerelem szövődik azokban a pillanatokban.
Így ragadtam Szilárdnál, aki saját gyerekeként nevelt és tanított bennünket lovas társaimmal együtt. Mindent amit tudok, az Ő szerető, türelmes oktatásának, szemléletének köszönhetem, egy életre megalapozta bennem, bennünk a ló iránti feltétlen tisztelet és odaadás érzését.
15 éves voltam, amikor újabb mérföldkő következett, az első saját ló Visszhang, az akkor 3 éves angol telivér kanca. Egy kislány életében óriási felelősség és vágy egyszerre egy saját ló, életem nagyon „munkás” de egyben legszebb időszaka kezdődött el ezzel. „Egy szív egy dobbanás” lettünk mi ketten, olyan csodás összetartozást megélve, amit mindenkinek csak kívánni tudok. Így telt el a következő hét év, mindennapos munkával, versenyekre készüléssel, tanulással és lassan nővé cseperedéssel.
Az ezt követő éveket a családalapítás határozta meg, házasság, gyermekek születése, de ekkor sem tudtam hosszú időre elszakadni a lovaktól.